Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Navigáció
· Fõoldal
· Kapcsolat
· Partnerek
Támogass!
Megosztás

A Déli Dzsungelek Gyíkemberei

A szörnyűséges Kígyóemberek egészen megszokottak mind Allansiában, mind Khulban, habár régen voltak igazán hatalmuk csúcsán.


A Gyíkemberek úgyszintén, azonban az ő sikereik messze fölülmúlják a Caarthokét. A tudósok és bölcsek, akik többet tudnak ezekről a dolgokról, mindinkább úgy látják, hogy a legnagyobb veszélyt Allansia embereire a Gyíkemberek Birodalma fogja jelenteni, mely már most nagyobb kiterjedésű, mint Allansia összes benépesített területe együttvéve. Mégis egészen mostanáig csak nagyon kevés információt sikerült gyűjteni a Gyíkemberekről, mert mindenkit megölnek, aki a területükre merészkedik, legyen bár felfegyverzett harcos vagy védtelen bölcs.


Négy évvel ezelőtt a Kaynlesh-Ma-i hatalmas és titokzatos Ar-Kalagonnak sikerült azonban elfognia egy Gyíkember harcost, és különféle titokzatos vallatásnak vetette alá tudatát. Mindenféle hipnotikus varázslatot kipróbált a vastag bőrű lényen, és mágiák segítségével olvasott annak gondolataiban. Ar-Kalagon sokat megtudott a Gyíkemberek kultúrájáról...


A KEZDETEK


Az Istenek korában rengeteg kis istenség létezett, beleértve az összes állat saját istenét. Ezek közé tartozott egy ravasz, alattomos és törekvő isten, akit a Földi Síkon csak Suthis Chaként ismertek. Amikor a nagyobb istenek ember alakú lényeket kezdtek alkotni, hogy benépesítsék a világot, Suthis Cha féltékeny lett, mert saját gyíkalakját mindennél szebbnek tartotta. (Törekvő és alattomos természete mellett még erőszakos és öntelt is volt.)


így hát minden alkalommal, amikor az istenek teremtményeiken dolgoztak, Suthis Cha a közelben tartózkodott, és csendben figyelt, hogy megjegyezze, hogyan formázzák ezeket a lényeket, készülve arra az időre, amikor majd megalkotja saját teremtményeit, hogy a világ színe elé vigye őket.


Ekkor kezdődött az Első Csata, melyben a Gonosz Erők megpróbálták legyőzni a Jókat, hogy elvegyék tőlük a világ feletti hatalmat. Minden isten és kis istenség részt vett a harcban - kivéve Suthis Chát. Ő ugyanis rendelkezett a jövőbe látás képességével, ezért ez a pikkelyes bőrű isten előre látta az elkövetkező harcot, és megragadta a lehetőséget, hogy észrevétlenül eltűnjön. így aztán amikor a háború javában dúlt, Suthis Cha a Földi Síkon faragta, formázta az első Gyíkembert mocsári sárból és gyíkbőrökből. Teremtményeit a Titán lápvidékén rejtette el, tudva, hogy ott biztonságban lesznek a többi istentől és azok teremtményeitől, majd visszatért a Külső Síkra. Visszafelé összetalálkozott a kis egéristennel, Karreeppel, aki félelemtől reszketve kuporgott az Istenek Csarnokának egyik sarkában. Senki sem volt már a közelben, így Suthis Cha engedett a kísértésnek, és valami olyasmit tett, amit már nagyon régen szeretett volna. Megette Karreep-et. Csakhogy az egér isten volt, és minden erejével védekezett. Suthis Cha megfulladt (már amennyire egy isten egyáltalán megfulladhat - inkább csak átváltozott), a kis szőrös lény megakadt a torkán, és a pikkelyes bőrű istenség összerogyott az Istenek Csarnokainak márványkövezetén.



A Gyíkemberek ezenközben szépen gyarapodtak a mocsárvidékeken, és igen hamar sokkal ügyesebbekké váltak, mint négylábú rokonaik. Isten nélkül azonban szervezetlenség és rendetlenség uralkodott közöttük. Legjobban egyszerűen csak úszkálni szerettek mocsaras birtokaikon, kisebb lényekre vadásztak, fára másztak, sütkéreztek a napon, és általában lustálkodással töltötték az időt. Azonban, ahogy a Sötét Urak kiheverték az Első Csata következményeit, egyikük észrevette a Titán mocsaraiban és dzsungeleiben rohangáló kis lényeket, és megkérte Ishtrát, a Kígyódémont, hogy vizsgálja ki a dolgot. A Démonherceg ennél többet is tett - megjelent a Gyíkembereknek egy Óriás Gyíkember képében, amikor azok összegyűltek szokásos nyárközép éji peterakásukra. Tüzet köpött, és egy lángoló kardot forgatott a lemenő nappal szemben. A Gyíkemberek megalázkodtak előtte, és ettől kezdve az ő szentségtelen alakját imádták. Idővel más különböző istenek és istenségek is csatlakoztak a Gyíkemberek kultúrájához, beleértve Myurrt, egy másik Démonherceget és sok más kisebb Démont és csúszó-mászó istent is. Ishtra magával hozta Káosz romlottságát is, kezdve azzal, hogy megalkotta a hatalmas kétfejű papokat, akik az ő akarata szerint uralkodnak a Gyíkemberek felett. Ez azonban az egyszerű Gyíkemberek átváltozásának átkát is jelentette.


A LIASH CHA


Nem minden kétfejű Gyíkember pap, de minden Gyíkember papnak két feje van. Ők a Gyíkemberek között egy elit osztályt képviselnek, a Liash Chát. Megvan a hatalmuk, hogy azt csináljanak, amit csak akarnak. Sajátságosan öltöznek (ők az egyedüli Gyíkemberek például, akiknek megengedett a szentséges vörös szín viselete), saját nyelvük van, és ők az egyedüli írástudók. A papság lakhelye Ishtra temploma, a Silur Cha-i mocsárvidék középpontjában, körülbelül 70 kilométerre a fővárostól, Silur Chától. Ez az épület részben kolostor, részben csillagászati megfigyelőhely és lakhelye több ezer kétfejű papnak és szolgáiknak, akik avval töltik idejük nagy részét, hogy különböző szertartásokat és más gonosz tevékenységet folytatnak. A papok óriási mennyiségű ismeretanyagot halmoztak fel a századok során, melyek legtöbbje ismeretlen a civilizált ember számára, így aztán sajátosan logikus és érzelemmentes gondolkodásmódjuk néhány filozófiai kérdést sokkal jobban képes megragadni, mint azt az emberek vagy az Elfek teszik. Megfigyeléseiket olyan igényességgel végzik, amilyenről a civilizált vidékeken még nem hallottak, és sokat tudnak a világról és annak működéséről.


Másfelől azonban hideg, számító és érzelemmentes természetük gonosszá és erőszakossá tette őket, más lényekkel nem törődnek, sőt saját fajuk más tagjaival sem. A Liash Cha mindenekfelett saját fajának tisztaságában hisz. E faj képviselői azt tanulták Ishtrától, hogy ők a természet legtökéletesebb alkotása. Lenézik az átváltozott Gyíkembereket, és közülük sokat föláldoznak, hogy kielégítsék isteneiket és hogy rávegyék őket arra, hogy megszüntessék Káosz átkát. Az élő áldozatok nagyon gyakoriak, és legtöbb foglyukra is ez a végzet vár.



A GYÍKKIRÁLYOK


Habár a Gyíkemberek vallásos élete fölött a papok uralkodnak, a politikai hatalom a Gyíkkirályok kezében van. Minden törzsnek saját Királya van, akik hűségesküt tesznek a Silur Chában székelő Tizenhármak Tanácsának. Silur Cha, a Gyíkemberek fővárosa, Allansia déli mocsárvidékein terül el. A Gyíkkirályok valaha ugyanahhoz a fajhoz tartozhattak, de most már egy teljesen eltérőt képviselnek, sokkal nagyobbak, erősebbek, és értelmi képességeik is a többieké felett állnak - habár a Liash Chával nem lehet összehasonlítani őket. Úgy tűnik, hogy képesek telepatikus úton egymással kapcsolatot teremteni, habár ennek mértéke nem ismert. Ezenkívül valamilyen különös, természetfölötti hatást gyakorolnak alattvalóikra, ugyanis amikor a harcmezőn egy Gyíkkirály elesik, csapatai azonnal zavarodottá és rendezetlenné válnak, minthogyha valamiféle hipnózis alól szabadulnának fel. Bármi legyen is az igazság ezzel kapcsolatban, a Gyíkkirályok uralkodnak az egyszerű Gyíkemberek felett, s élet-halál urai az egész Gyíkember Birodalomban.


A Tizenhármak Tanácsát a Legfelsőbb Király, a Luk Ten Cha vezeti, akit isteneik megtestesítőjének tartanak, és akit - szerintük - azért küldtek a Földi Síkra, hogy uralkodjék a Gyíkemberek felett. Amikor meghal (a Gyíkkirályok körülbelül 130 évig élnek - hétszer annyi ideig, mint egy egyszerű Gyíkember), abban a pillanatban újjá is születik, ugyanis életereje átköltözik egy, a Tojásteremben frissen kikelt újszülött Gyíkember testébe. Amikor a gyermek tizenhárom éves lesz, a Liash Cha elé viszik, ahol bemutatják az Emlékezés Szertartását. Ennek során a Luk Ten Cha lassan emlékezni kezd elmúlt életeire, ismereteire, és végül készen áll, hogy újra elfoglalja helyét, mint a Gyíkemberek Birodalmának uralkodója. A közbenső 13 év alatt a Tanács tagjai egy-egy évig uralkodnak.



A GYÍKEMBEREK NYELVE


A Gyíkemberek nagyon furcsa nyelvet használnak, melyben minden hanglejtés, kézlegyintés, farokmozdítás mást és mást jelent. A „Cha" szó például jelentheti azt, hogy „minket", „mi", „ő", „én", „Gyíkember", „vallásos", „jó", „szép", „mocsaras", „ízletes" és „parancsokat adni". Mocsári életüknek megfelelően több mint száz szavuk van a mocsár különböző formáira, könnyedén megkülönböztetik azokat a füveket és fákat, melyek nekünk, egyszerű halandóknak tökéletesen egyformáknak tűnnek.


A Liash Chának saját nyelve van, amelyen kizárólag magasröptű vallási és filozófiai vitákat folytatnak. Majdnemhogy képtelenek normális beszélgetést folytatni ezen a nyelven, habár az is nagyon ritkán fordul elő, hogy egy hétköznapi beszélgetésben részt vegyenek.


SILUR CHA, A GYÍKEMBEREK VÁROSA


A Legfensőbb Király, a Luk Ten Cha, egy hatalmas, tornyos palotában él, a csodálatos Silur Cha központjában, amely a Gyíkember Birodalom közepén helyezkedik el Allansia déli mocsárvidékén. Silur Chát a láp fölé építették, és legnagyobb része fatalapzatokon áll, csak a legfontosabb épületeknek van kőalapzata. A köveket általában varázslatokkal készítik mocsári lápból, ez sok ráolvasást és megszámlálhatatlan áldozatot kíván. A Gyíkembereknek más erődítményeik és városaik is vannak elszórtan a Birodalomban, de Silur Cha a leggyönyörűbb valamennyi között. Több ezer évig tartott, míg jelenlegi formáját kialakították, de még most is építenek hozzá, ahogy a Gyíkemberek hatalma egyre nő.


Silur Cha nem más, mint templomok útvesztője, lakóházak, fából készült járdák (a felszínen haladók és az égbe nyúlóak), tornyok, barakkok, hatalmas terek, medencék és patakok sokasága, melyek mind a mocsárhoz tartoznak. Mindenhol faragott díszítések láthatók, melyek Gyíkembereket, isteneiket, történelmük és csatáik jeleneteit ábrázolják. Silur Cha annak a névtelen folyónak a hatalmas U alakú kanyarulatában helyezkedik el, amely a mocsarat vízzel táplálja. A Gyíkembereknek nincs nagy gyakorlatuk a hajózásban, de furcsa, ormótlan és különös díszítésű hajóik rendszeresen közlekednek a dzsungelek és a lápföld folyóin, és esetenként látni lehet őket a tengeren is, ahogy árut szállítanak egyes távolabb fekvő gyarmataikra. Réges-régen, jóval a Varázslók Háborúja előtt, a Gyíkemberek tengeri csatákat vívtak más népekkel, habár ma már nagyon kevés az olyan nemzet, melynek elég erős flottája lenne az ilyen harcokhoz.


A GYÍKEMBEREK TÁRSADALMA


A Gyíkember társadalom legfelsőbb rétegét a Gyíkkirályok és a Liash Cha - a kétfejű papok rendje képviseli. Őket már ismerjük. De mi a helyzet az egyszerű Gyíkemberekkel? A legtöbben törzsekben élnek, amelyek családokra tagozódnak. Mindegyik törzsnek megvan a saját területe, ruházata, nyelve, fegyvereik és így tovább. A Gyíkemberek gyakran festenek testükre jeleket, hogy megkülönböztessék magukat más törzsektől, ezenkívül karcolásokat és vágásokat ejtenek bőrükön, ugyanilyen célból. Mindegyik törzsnek saját Gyíkkirálya van, aki a törzsi birtok szívében székel, ragyogás és pompa közepette. Alattvalóiktól hűbéradóként szolgákat, élelmet és árut kapnak.


Egy átlagos Gyíkember családnak tíz, húsz vagy akár harminc tagja is lehet, akik a mocsárvidéknek ugyanazon a területén élnek. Házaik különböző szerkezetűek és alakúak. A láp központjában ezek leginkább fából készült kis viskók, melyeket magas, az iszapba süllyedő lábak tartanak, vagy fára épült házak, melyeket függőhidak kötnek össze egymással. A kevésbé vizes talajon a Gyíkemberek sárból és ágakból készített kunyhókban élnek, melyeket egymáshoz tapasztva építenek fel, s ily módon hosszú, több kis szobából álló épületsort alkotnak.


Sok Gyíkember (főleg nőstények és kamaszok) azzal tölti napjait, hogy élelmet keres a mocsárban, csapdákat állít, lándzsákat, gyakran még saját fogukat és hatalmas testüket használva fel a vadászathoz. Néhányan iparosmesterséget folytatnak: indafonást, ácsmesterséget, fegyverkészítést, míg a többiek a törzs fiatalabb tagjait tanítják vadászati és egyéb ügyességi alapismeretekre.


A városokban, legfőként Silur Chában, kereskedőkkel, fémmunkásokkal és más mesteremberekkel találkozhatunk éppúgy, mint bármely ember lakta városban - persze azért van némi különbség. A Gyíkembereknek nincs nagy szükségük a tűzre - meleg éghajlaton élnek, ételeiket főzés nélkül fogyasztják, és sötétben is látnak. A tüzet csak különböző szertartásoknál és fémolvasztáshoz használják. A papok ugyanakkor örömüket lelik a tűz használatában, mert tudják, hogy az milyen hatással van a többiekre.


Sok Gyíkembert besoroznak a Birodalom hadseregébe, hogy királyukat szolgálják, és még nagyobb dicsőséget hozzanak a Gyíkember fajra, a déli vidékeken. Az átváltozott Gyíkembereknek a katonai szolgálat az egyetlen lehetőségük, ugyanis ők nem csatlakozhatnak egyetlen törzshöz sem, és nem tehetik be a lábukat az olyan városok területére, mint Silur Cha, hacsak erre nincs külön engedélyük, vagy ha valamelyik zászlóaljnál szolgálnak. Ők kívül állnak a társadalmon, és így próbálják rávenni őket arra, hogy csatlakozzanak a hadsereghez, ahol bámulatos erejük nagy szolgálatot tehet.


HADSEREG ÉS BIRODALOM


A Gyíkemberek egy-egy harci egysége körülbelül hat - harminc katonából áll. Mindegyik egység egy több mint ezer harcost számláló ezredhez tartozik. Ezeket a Gyíkkirály irányítja, mindenkori parancsnokai által. Az ezredben mindig van egy tucat vagy annál is több Liash Cha pap, mivel a csapat lelki kiegyensúlyozottsága nagyon fontos tényezője a tisztátlan emberek ellen vívott harc győzelmének.


A harcban a különböző egységeknek különböző feladataik vannak. Van egy átváltozott, azaz mutáns Gyíkemberekből álló halálszakasz, amely eszeveszett őrjöngés közepette vezeti csatába a sereget, ami néha már magában elég ahhoz, hogy megsemmisítse vagy megfutamodásra késztesse ellenségét. Az utászok faltörő kosokkal, parittyákkal és az Óriás Gyíkok hatalmas erejének segítségével, a papok pedig különböző mágiákkal segítik a pusztítást. A lovassághoz tartozó katonák Óriás Gyíkokon és szelídített Dinosaurusokon, például Styrakosaurusokon lovagolnak. Feljegyzések szerint a Vymornai Ostrom idején a Gyíkembereknek sikerült Pterodaktylusokat és Pteranodonszokat is megszelídíteniük, s így még félelmetesebbé tenni csapataikat. Még ha ez nem is igaz, akkor is csak idő kérdése, hogy mikor valósul meg. A Gyíkember seregek erősek és jól kiképzettek, méltó ellenfelei a halandók csapatainak.


Az a Gyíkember, akit a Kaynlesh-Ma-i Ar Kalagon elfogott, egy katona volt, a Kreshian Kux Cha vagy más néven a „Fehérbőrű Szemének Felséges Kivájója" ezredből. Különböző csaták idején teljesített szolgálatot, köztük Vymorna Ostrománál, ami máig is tart.


Az ezred a következőkből állt:


Parancsnok: Az Isteni Gyíkkirály, Yurnik Eerin Cha


Testőrség: 26 Gyíkember, a Felséges Mészárosok, 8 zászlóvivő, futár és hírvivő


Harci papok: 13 kétfejű pap, Ishtra Felséges Bosszúállói


Sokkoló csapatok: 266 mutáns Gyíkember, Káosz Felséges Sebhelye


Lovasság: 130 Gyíkember, Óriás Gyíkokon és Styrakosaurusokon, a Lovasított Felséges Halálhozók


Közkatonák: 1326 Gyíkember, 2-28 csapatból álló 58 szakaszra osztva. Sokféle nevük közül a legismertebb a „Felséges Szemkivájók, Akik Halált Hoznak Mindenkire"


Utászok: 125 Gyíkember, a Kő felséges összeomlása


Egyéb: 138 szolgáló, csomaghordók, élelemszerzők stb.


A Gyíkemberek Birodalma Allansia déli vidékeinek nagy részét elfoglalja, a délen elterülő és szerencsére áthághatatlan Fájdalom Hegység szélétől kiindulva, keresztül az óriási mocsárvidéken át, egészen a Csontpusztáig terjed, északon pedig a Vymorna Folyóig és a róla elnevezett városig nyúlik, amely még - éppen hogy csak - az emberek birodalmához tartozik. A Shamuz-öböl túlsó partján, a Kígyóföldtől Arantisig elterülő dzsungelek a Gyíkemberek kezén vannak. Északon előretolt helyőrségeik vannak, egészen a Tűz Szigetnél (habár lehet, hogy ez a terület már elesett, miután parancsnokától már régóta nem érkezett semmiféle jelentés). A Koponyaparton és a Kalózpart északi kopár pusztáin szintén vannak helyőrségeik. Ugyanúgy Khulban is, de ezek sokkal kevésbé fontosak a Birodalom számára, miután kicsik, kevésbé szervezettek és elég elhagyatott területeken találhatók, úgymint a Scythera Sivatag és a Maradtól egészen a Beltengerig nyúló dzsungelek.


VYMORNA OSTROMA


Az egyesített mágikus erők, faltörő kosok és nagyszámú seregek immáron hat éve próbálnak csapást mérni a Vymorn folyó torkolatánál elterülő ősi városra. Valaha a Shamuz-öböl északi részének volt a központja, hiszen a kereskedők a messzi északi Salamonisból egészen idáig elvándoroltak. Akkoriban 100 ezres lakossága volt, de a hat éve húzódó ostrom alatt ez a huszadára csökkent. Vymorna királya, II. Alexandros az elmúlt évben halt meg, annál a nagyméretű támadásnál, amikor az ellenségnek sikerült áttörni az utolsó előtti védőfalat. Csapatait most felesége, Perriel királynő vezeti, aki embereivel együtt ott harcol a falakon. A harcosok tudják, hogy Vymorna el fog esni, de abban reménykednek, hogy egy kis időt nyerhetnek más városok számára, ami alatt azok felkészülhetnek az ostromra.


Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 0% [0 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 100% [2 szavazat]
Jó 0% [0 szavazat]
Átlagos Átlagos 0% [0 szavazat]
Gyenge Gyenge 0% [0 szavazat]