Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Navigáció
· Fõoldal
· Kapcsolat
· Partnerek
Támogass!
Megosztás

Sukumvit és Carnuss

Azt mondják, hogy a testvéri szeretetnél nincs erősebb a világon, de ez nem mindig van így. Egyszer, sok évvel ezelőtt élt két fivér, Arkat Charavask Bárónak, a virágzó északi kereskedelmi város, Fang uralkodójának a fiai. Fang, a régi Allansia északi részén elterülő, kicsi, de gazdag tartománynak, Chiang Mainak a fővárosa. Ezt a vidéket a sebes folyású hegyi patak, a Kok folyó határolja, amely uszályokat és kereskedőhajókat hoz az északi Kay-pong Zengis városából, a Nyugati Óceán felől és más helyekről. Arkat báró rendkívül gazdag volt, és fiai semmiben sem szenvedtek hiányt.



Carnuss azonban féltékeny volt testvérére, mert úgy érezte, hogy apja sokkal több figyelmet szentel neki. Sukumvit, az idősebbik fivér volt Chiang Mai trónjának várományosa, ezért legtöbb idejét apja társaságában töltötte, aki az uralkodás tudományára tanítgatta. Együtt látogatták az államokat, meghallgatták a városlakók panaszait, solymásztak és vadásztak, és együtt voltak, amikor Sukumvit a kardforgatást és dárdahajítást tanulta.



Ezalatt Carnusst Ráncos Zaragan, az udvari varázsló -aki egy nagy tudású, de rettentően unalmas tanító volt -mindenféle fárasztó dologra tanította. A varázsló-lak düledező tornyából Carnuss végignézhette, ahogy bátyja bajvívást tanul vagy a kutyákkal vadászik - mindazt csinálhatta, amire Carnuss már olyan régóta vágyódott. De nem, őt nem erre rendelte a sors. Habár még igen fiatal volt, máris dolgozni kezdett benne a gyűlölet, mely a hosszú évtizedeken át egyre csak erősödött.


Amikor idősebbik fia betöltötte a 21. életévét, Arkat Báró meghalt, és Sukumvitet azon nyomban Fang Főurává nevezték ki. Carnuss csak egy évvel volt fiatalabb, és haragot érzett fivére iránt, hogy az ilyen könnyen ekkora gazdagságra és hatalomra tett szert, és megfogadta, hogy bosszút áll. Tolvajokhoz és bérgyilkosokhoz csapódott, Fang nyomornegyedeinek ócska kis kocsmáit járva, és veszélyes társaságokba keveredett. Minden estéjét velük töltötte, azt emlegetve, hogy milyen szívesen megölné a bátyját. Végül is néhány „barátja" elvállalta a feladatot, amennyiben fizet nekik 1000 aranytallért, mivel az áldozatot nehéz megközelíteni.



Carnuss fiatalkori ostobaságában ebbe bele is egyezett, azonban a bérgyilkosok a palotaőrség emberei voltak, akiket a Báró azért fogadott fel, hogy bolond öccsét figyeljék, és ezek rögtön beszámoltak az összeesküvésről. Carnuss cselszövéseit nyilvánosan leleplezték, és a fiatal nemes szégyenében eltűnt a városból. Bejárta keresztülkasul a vidéket, de bárhol megemlítette a nevét, az emberek kinevették. Egyre délebbre vándorolva végül is a Dél-Allansia sivatagos partjaitól nem messze elterülő Vér Szigeten telepedett le, ahol egy erős várat épített magának. Ahogy a számkivetés és magány évei lassan teltek, Lord Carnussban egyre csak nőtt a bátyja iránti gyűlölet, amíg csak bele nem őrült. Sukumvit ezalatt hosszú és békés fangi uralkodását élvezte, alattvalói szerették, annak ellenére, hogy a városban kezdett eluralkodni az erőszak. Szadista kedvtelésből megépítette a Halál-labirintust, egy föld alatti rendszert, tele szörnyetegekkel és félelmetes csapdákkal. Tízezer aranytallért ajánlott fel annak a harcosnak, aki átjut rajta. Amikor az egyiknek ez sikerült, az nagy csorbát ejtett Sukumvit hírnevén, de nem tántorította el elképzelésétől. Azon nyomban új terveket készített a változtatáshoz. Mikor végre megtervezte és felépítette a „Bajnokok Próbáját" - ahogy ő nevezte -, hírnököket küldött szét minden városba és faluba, sok-sok kilométeres körzetben, hogy adják tudtul, miszerint a labirintuson soha senki nem fog élve keresztüljutni.



Carnuss, távoli kastélyában kuporogva, egyszer csak végre rájött, oly sok idő után hogyan győzhetné le Sukumvitet. Találnia kell egy bajnokot, egy harcost vagy kalandort, aki elég kemény ahhoz, hogy kiállja a próbákat, melyeket a Báró várbörtöne állít elé. Carnuss ekkor építtette a Halál Arénát a Vér Szigeten, amit még ma is folyamatosan használnak. A hírhedt kalóztól és tömeggyilkostól, Koponyás Bartella Kapitánytól szerez be rabszolgákat, többségük egyszerű emberek, akiket „rávettek" arra, hogy csatlakozzanak a kapitányhoz és hitvány bandájához, egy kis tengeri utazás céljából. Ha egyszer aztán a szigetre kerülnek, Carnuss halálos viadaloknak veti őket alá az arénában. Addig harcoltatja őket, amíg csak egy nem marad, aki képviselheti őt és győzhet a „Bajnokok Próbáján". De a viadalok túlságosan nehezek és kimerítőek. Ha valahogy valaki mégis életben marad, felküldi azt északra, hogy bosszút álljon szadista bátyján.


Csiang Mai egyébként egy valóságban is létező terület. Ian Livingstone egy 1981-es, thaiföldi trekking túra emlékére rakta bele a könyvébe a helyi városok neveit (Fang és Csiang Mai), a valóságban is létező Kok folyót, a bárót pedig a bangkoki Sukumvit Street után nevezte el.


Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 17% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 67% [4 szavazat]
Jó 17% [1 szavazat]
Átlagos Átlagos 0% [0 szavazat]
Gyenge Gyenge 0% [0 szavazat]